Jendrassik Ernő

, Budapest, |halál dátuma= 1921. december 21. |nemzetiség= magyar |házastárs= |gyermekei= |szülei= |szakma=orvos, bel- és ideggyógyász, fiziológus |iskolái=Budapesti Tudományegyetem |művésznév= |becenév= |munkái= Az idegbántalmak kóroktani és az idegrendszer élettani vizsgálatok területén kiemelkedik. |kitüntetései=Magyar Tudományos Akadémia |aláírás= |hivatalos oldala= }} Jendrassik Ernő (Kolozsvár, 1858. június 7. – Budapest, 1921. december 21.) orvos, bel- és ideggyógyász, fiziológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1898), majd rendes (1918) tagja. A legkorábbi magyar ideggyógyászok egyike, munkássága főként az idegbántalmak kóroktani és az idegrendszer élettani vizsgálata terén kiemelkedő jelentőségű. Jendrassik Jenő (1824–1891) orvos, fiziológus, biofizikus fia, Jendrassik Alfréd (1866–1932) építész bátyja, Jendrassik Loránd (1896–1970) orvos, fiziológus és Jendrassik György (1898–1954) gépészmérnök, feltaláló nagybátyja. Információk a Wikipedia alapján