| Summary: | Új fordításban jelenik meg Nietzsche egyik legfontosabb művének második kötete. Az Emberi, nagyon is emberi című mű eredtileg több részben, 1878 és 1880 között jelent meg. E művében Nietzsche új szemléletmódja tükröződik: az idealista-spekulatív lelkesültséget és a wagneri romantikus rajongást felváltotta a szkepszis és egyfajta pozitivista világnézet. Az aforizmagyűjtemény címzettje a szabad szellemű ember, aki másként gondolkodik, mint ahogy elvárnák tőle származása, társadalmi helyzete, hivatása és a korszellem hatása alapján. Nietzsche szerint a szabad szellemű ember megpróbál elszakadni a hagyományoktól; ahogy ő fogalmaz: a láncaitól megszabadult akaratot képviseli. A nevezetes mű második kötete két fő részből áll, az első a Vegyes nézetek és mondások, míg a második A vándor és árnyéka címet viseli. Nietzsche szakít a filozófiától megszokott logikai rendszerrel, s a metafizikai tételektől való megszabadulásra ösztönöz. Célként fogalmazódik meg, hogy megszabadítsa az embereket a metafizikai tévedésektől, és ezáltal az ember igazi felszabadítását segítse elő. Nietzsche morális tanítása a kötet ressentiment filozófiájában is megjelenik: A Jó nincs az ínyünkre, ha nem érünk fel hozzá. A fordító, Óvári Csaba magyarázó utószavával kiegészített kötet az Attraktor Kiadónál jelent meg, s elsősorban a filozófiatörténetben járatos olvasóknak ajánlható.
|
|---|